Nagyon kemény fizetésnap jön a magyaroknak: iszonyú árat fizettet velünk Putyin, amiért már megint a leggonoszabb oldalra álltunk egy világméretűre dagadó konfliktusban. Mostanáig még el lehetett piligézni a partvonalon az Egyesült Államok ellensúlya mellett, de Donald Trump mérhetetlen ostobasága és agressziója mellett a játszmának hirtelen sokkal nagyobb tétje lett – mindannyiunk számára.
Nézem a videót arról, ahogy a tapló Trump és a kretén alelnöke, Vance ordítoznak az ukrán elnökkel. A legutolsó kocsma legnagyobb suttyói viselkednek így, amikor késsel hadonászva próbálnak kizsarolni valamit a többiekből. Trumpnak nyilvánvalóan alig van valami sejtése arról, hogy mi folyik Ukrajnában. Kétlem, hogy akár egy térképen megtalálná. A konzervatív kereskedelmi tévékből ömlő putyinista hazugságokat gajdolja, egyáltalán nincs képben. Ragaszkodik a tévékamerákhoz, hiszen ez az ő terepe, úgy tesz, mintha az egykori nyomorult tévéműsora egy újabb adását forgatnák és nem fogja fel, hogy nem Zelenszij, hanem ő maga szórakozik a harmadik világháborúval.
J.D. Vance pedig, mint a lakótelepi hülyegyerek, aki megkaparintotta az apja bugylibicskáját és elindult megfenyegetni vele a jó tanulókat, akik egyszer kiröhögték, mutogatja magát a gazdája mellett. Embertelen öruralomra volt szüksége Zelenszkijnek, hogy ezt a tárgyalást ennél nagyobb kiborulás nélkül végigcsinálja, sőt, már az elmúlt hetek-hónapok alatt is. Fontos észben tartani, hogy Turmp nem először zsarolja visszataszító stílusban Ukrajnát, az első elnöksége alatt is visszatartotta a beígért hadisegélyt, hogy cserébe a Biden családról követeljen terhelő információkat. Klasszikus maffiamódszer.
Trumpot a pártja sem akkor, sem most nem akadályozta meg ebben. Sokat lehet szidni az amerikai demokratákat, hogy balfékek, hogy nem elég radikálisak és így tovább, de azt nem szabad elfelejtei, hogy a Republikánus Párt juttatta hatalomra ezt az embert és ők nem hajlandóak semmiben sem szembeszállni vele. Az is mindegy nekik, hogy az elnökük szovjet-orosz maffiózóként viselkedik, csak a hatalomhoz való közelségükből ne kelljen alább adni. Még akkor sem, amikor a republikánusok tényleges hatalmát valójában Trump folyamatosan keresztülhúzza az ostoba, kiszámíthatatlan és életveszélyes rendeleti kormányzással. A republikánusok megidézték ezt a démont és mindenről lemondtak a javára. Az elnök ideológusai között egymást érik a karlendítések, egy buta milliomosfiú megszünteti az ebola és az AIDS terjedését megelőző orvosi intézményeket és az amerikai elnök önként beleült Putyin ölébe: ezt sikerült elérni a konzervatívoknak.
Ismerős Magyarországról? Nem véletlenül.
A szó legszorosabb értelmében vett hazaárulás az, amit a magyar kormány csinál: eladják a haznákat kilóra. Az Orbán-kormány arra használja a NATO- és EU-tagságát, hogy az orosz birodalmi érdekeket kiszolgálja és az Ukrajna elleni hadjáratot támogassa. Orbán habzó szájjal felváltva nyalja Putyin és Trump talpát és erős ember képében tetszeleg, miközben a hazánkat kifosztja és mindent lerohaszt benne. A gazdaság zuhan, mint a nehéz kő, és ki tudja, hol áll meg; az egészségügy, az oktatás, a közigazgatás romokban; mindeközben készséggel osztják a magyar állampolgárságot nemzetközi bűnözőknek.
Orbán és a hívei azt képzelik, hogy ezzel a visszataszító külpolitikával majd kivívhatnak egy helyet a húsosfazéknál. Némelyik fideszes már dicsekszik is az irredenta nézeteivel, egyre nyíltabban utalva arra, hogy ők nem bánják, ha Ukrajnát felszabdalják a gonosz legújabb tengelye mentén, mert így nekünk is juthat belőle konc.
Hát íme, az előző két világháború után ismét sikerül egy magyar kormánynak a legvisszataszítóbb szövetségeket megkötnie és a leggonoszabb programot a zászlajára tűznie. És mindezt semmi másért nem csinálják, csak hogy hatalomban maradjanak. Ne legyenek illúzióink: a magyar lakosságnak ebből kizárólag kára származik. A hullarabló Orbán-kormány a hétköznapi embereknek mindössze annyit kínál, hogy élőben végignézhetjük, ahogy megdöglik a szomszéd tehene – és vele pusztul maga a szomszéd.
Semmi békepárti nincs abban, amit a magyar kormány csinál. Egy háborús agresszort támogatnak és neki kampányolnak hétszám. Orbán kidüllesztett mellel azt hadoválja, hogy meg fogja vétózni az EU-s hadiszállítmányokat Ukrajna felé, amivel aktívan segíti az oroszok invázióját. Magyarország újra egy aljas, senkiházi csatlósállam lett, és a szomszédja hátbaszúrásával próbál hasznot húzni egy olyan helyzetben, amiből már valószínűtlen, hogy ne lenne világháború. És ez nem pusztán a körülmények szerencsétlen összjátéka, hanem a Fidesz tudatosan elkövetett, évszázados léptékű bűne; nyíltan és nyilánvalóan, minden kétséget kizáróan. Azé a Fideszé, akiknek az sem baj, ha tönkremegy az ország, csak a hatalomból nehogy kikerüljenek.
Márpedig ezért iszonyú árat fogunk fizetni – és nem Orbán fogja megfizetni, sem Mészáros Lőrinc, hanem mi, magyarok, az istenadta nép, akiknek nem az Isten adta ezt a sleppet a nyakára, hanem a honfitársaink tartják őket hatalomban.
Ha valaki olyan aljas, önző és őszintén szarházi, hogy nem képes megérteni, miért undorító dolog Ukrajnát elárulni és a Szovjet Birodalom jogos örököseként pózoló Putyinnal paktálni, annak legalább annyit meg kéne értenie, hogy ebből mi, magyarok, soha nem fogunk jól kijönni.
A magyar kormány viselkedése rohamtempóban sodorja az országot afelé, hogy kizárjanak minket, vagy kilépni kényszerítsenek az Európai Unióból és a NATO-ból. Márpedig a mi aránylag kicsi és gazdaságilag nyomorult helyzetben lévő országunknak Putyin, de akár Trump számára is csak addig van jelentősége, amíg ezeknek a szövetségeknek részesei vagyunk, és stratégiai trollkodással meg kerékkötéssel tud Orbán valamit szolgáltatni. Abban a pillatatban, hogy ezekből a körökből kikerülünk, a nagyhatalmak érdeklődését is elveszítjük – nem is beszélve arról, hogy az Európai Uniós tagság a legkedvezőbb és legbiztonságosabb szövetség, amit Magyarország ezeréves történelme alatt valaha kötött.
Amikor Ukrajnát feldarabolják, Putyinnak esze ágában nem lesz megállni. Orbán folyamatosan „ütközőállamként” emlegeti a keleti szomszédunkat, ami egyrészt aljas cinizmus, másrészt tökéletes tévedés: ütközőállamként csak olyan ország tud funkcionálni, amelyik létezik és megőrzi az erejét. De abban a pillanatban, hogy az oroszok csapatok újra megjelennek a magyar határon, elérkezik a fizetésnap, és lesz itt nemulass.
Magyarország már megtapasztalta, milyen az orosz csizma alatt összetöretni 1849-ben, aztán 1945-től több, mint negyven éven át. Putyin oroszországi rémuralma nem hagy kétséget afelől, hogy milyen elbánásra lehet számítani.
Ki lehet annyira ostoba, hogy újra erre vágyik?
Mármint azon a néhány megátalkodott senkiházin kívül, aki személyes hasznot tervez húzni belőle.
