„Papp Réka Kinga tényleg jó poénokat mond, de a túlzások tőle sem idegenek. Hosszan beszél például a testéről, hogy az nem olyan, amilyennek kívülről látszik, mert a szépségipar erre szakosodott ágainak kiegészítőivel tünteti el az esetleges kibuggyanásokat, az arca sminkkel van egyenletesre vakolva, a lábain a szőrt pedig a harisnya hivatott eltakarni. Mindennek folyománya, hogy a társadalmi elvárásoknak nem megfelelő Papp Réka Kinga-test a társadalom elvárásainak megfelelő Papp Réka Kinga-testté változott most egy estére, kizárólag a mi kedvünkért. Miközben roppant hálás vagyok az erőfeszítésért, álljunk csak meg egy szóra!
Papp Réka Kinga objektíve jó nő. Nem gondolkodunk plakátnőkben, hiszen ő maga is többször utal produkciójában arra, hogy plakátnő de facto nem létezik, ugyanakkor egy szép arcú, csinos, vidám, intelligens és eredeti jelenséget látunk a színpadon, és kis zavart okozhat, miért beszél magáról úgy, mint a lápi rémről. Pedig a válasz nagyon egyszerű: napra nap nulla önbizalommal állunk a tükör elé mi, nők, méregetjük a narancsbőrünket, tuszkoljuk bele magunkat az alakformáló izékbe, vagy párnázzuk ki a mellünket szivacsokkal. (…) Pedig van az életben sok más is, ami miatt idegeskedni lehet: karrier, gyereknevelés, házi munka, meg azok a nem várt helyzetek, amelyek elé az élet sodor egy egyedülálló nőt a húspiacon.”
Puskás Panni kritiája teljes terjedelmében itt olvasható.