„Papp Réka Kinga újságíró-aktivista Nimand című standupja családias, zenés, kupléhangulatú stúdiószínházi műsor, amely legalább annyira drámai és mellbevágó, mint amennyire vicces. Papp Réka gyakorlott szereplő, szépen kézben tartja az estét, kiszól, beszélget, dalra fakad, nagyokat nevet, bort tölt, de túlságosan azért sosem hagy feloldódni a nevetésben. „Minőségi rádiókabarékon, Hofin nőttem fel, pontosan tudtam, hogy ezt szeretném csinálni, csak nem látszott, hol és hogyan.” A tévészereplései alkalmával aztán gyorsan láthatóvá vált, hogy „egészen eladható termék vagyok, nagyon agresszíven tudok vitázni, gonosz vicceket mondogatok, amit nagyon szeretnek a nézők”.
A standupban is komoly témákat húz elő, „pontosan átérzem, milyen hatalmas felelősséggel járó műfaj. Nem nagyon bírom elfogadni és megérteni, ha valaki kiáll vicceket mesélni. Nemcsak itthon, külföldön, a nagyobb nevek között is találunk ilyet, aki anélkül, hogy állítana valamit, hogy bármi célja vagy szándéka lenne, egyszerűen vicceket mesél”.
A magyar kabaréhagyományból, mondja, sokkal több komikának kéne következnie. Psota és Gobbi Hilda óta nem nőtt fel annyi generáció, hogy feledésbe merüljön a nagyságuk. „Sajnálatos, hogy beigazolódtak a félelmeim: a produkciós oldal mindig sokkal konzervatívabb, mint a közönség. Emiatt lehet például, hogy én már kaptam castingon olyan véleményt, hogy nem kellene ennyire bonyolultan gondolkodnom valamiről, máskor pedig, hogy én itt most nem női szerepben vagyok, mert túl okosnak tűnök.” (…)
Vajon a viccesség határa és küszöbe kerül máshová, ha nőket hallgatunk? Papp Réka szerint egyértelműen. „A női komikusszerepek az elmúlt évtizedekben nagyjából az elégedetlen oldalborda és a baszható, buta liba tengelyen mozognak. A hatvanas években is szélesebb szereppalettája volt egy komikának, mint ma. Azt mondta nekem egyszer valaki, hogy nagyon keserű anyag vagyok, és ebből a nagy rendszerek nagyon keveset vesznek fel.”
Fiáth Marianna cikke a HVG Nő magazinban jelent meg, a teljes írás itt olvasható.