A viccpártok nem férnek bele a klasszikus párttipológiába és nem köthetők a klasszikus eszmeáramlatokhoz. Azon túl, hogy a mindenkori politikai elitet a szarkazmus, irónia és groteszk eszközével figurázza ki, nem könnyű jellemezni a viszonyukat egy adott ország pártpolitikai szereplőihez, politikai aktoraihoz. A magyar társadalomba beidegződött elit- és politikaellenesség elvben jó lehetőség a párt számára (amit a különböző akciókihoz felajánlott támogatások mértéke is jelez), vagyis az „erőforrások” és a „lehetőségek” oldaláról nyitott a tér a párt számára, noha a Fidesz uralta zárt rendszerben folyó stigmatizálás és a „politika tabusítása” kétségkívül nehezíti a szervezet intézményesülését (ehhez elég a párt 2014-es bírósági bejegyzése körüli huza-vonára, az elutasítás indokolására utalni). Tekintve, hogy a párt több, mint egy évtizede szervez különböző politikai és közéleti akciókat, szembetűnő, hogy kezdeti, mozgalmi időszakáról majd a párttá alakulás körülményeiről hazai politikatudományi munka nem született, ezért a tanulmány további célja, hogy feltárja az MKKP intézményesülésének fázisait, szervezeti felépítését és a különböző köztéri akcióknak, street art elemeknek a párt, mint közösség építésében gyakorolt hatását. Az MMKP a kormány 2015-ös, menekült-ellenes plakátkampányát kifigurázó ellenkampányával szerzett országos médiahírnevet , s a párt elnöke azóta rendszeres résztvevője bal- és jobboldali műsoroknak, ezért az elemzés arra is kitér, mennyire tervezett a párt kommunikációja, mik a párt fő kommunikációs üzenetei, s azok miként rezonálnak a bal- és jobboldali felosztáshoz szokott magyar választók körében.
Farkas Eszter, Oross Dániel és Papp Réka Kinga tanulmánya a Kétfarkú Kutya párt első tíz évét elemzi, a Mozgalmi társadalom című gyűjteményben jelent meg a Progress kötetek sorozatban 2018 áprilisában. A tanulmány ide kattintva elolvasható az Academia.edu-n.