Felírták, hogy ki alszik nálad, ki látogat meg, mi a vallásod, kik a rokonaid – mindezek számon tartása kötelessége volt a házmestereknek a két háború közötti Budapesten. A második világháború alatt, különösen a csillagos házak kijelölésénél és a rekvirálásoknál különösen nagy szerepet kaptak a házmesterek, amit ki-ki a maga módján, túlbuzogva és haszonvággyal, vagy épp jóindulatúan obstruálva látott el. Éjjel ruhában aludtak, hogy bármikor fel tudjanak ugrani a kapunyitáshoz; reggel ötkor kezdték a házbeli szolgálatokat, este tízkor volt vége a munkanapjuknak, ők feleltek a ház ügyeiért a tulajdonos és a hatóságok felé, de velük veszekedtek a lakók is, ha valami nem volt rendben. Ugyanakkor a lakosságát húsz év alatt megtriplázó Budapesten állandó lakhatási válság volt, Európa legmagasabb lakásbérleti díjait itt követelték. A faluról a fővárosba költöző szegényeknek a megtapadás lehetőségét kínálta a házfelügyelői posztért járó ingyenlakás. Cserébe kemény, alulfizetett és sokszor megalázó munkát végeztek komplett családok, csak hogy legyen hol lakniuk. Ádám István Pál a Bristoli Egyetemen doktorál a budapesti házmesterek társadalomtörténetéből, erről beszélt a Professzor Paprikában.