Sokan írtatok, hogy mostanában mintha el lennék tűnve, keveset látszom tévében, alig vannak előadások. Nos, ennek számos oka van; például egyre-másra szántják be a felületeket, ahol a magamfajták megfordulhatnak. De igazság szerint kevés értelmét látom a napi szintű politikai kommnetárnak; sosem szerettem, nem is tartom hasznosnak ezt a kekszdarálást, amikor komoly elemzés nélkül, hasraütésre próbáljuk _követni_ a híreket ahelyett, hogy _értelmeznénk_ őket, felmutatnánk az összefüggéseket és megértenénk, mi volna helyes és mi reális, illetve hogyan lehetséges befolyást szerezni a sorsunk alakulása felett.
Félreértés ne essék: tisztelem és fontosnak tartom számos kiváló független újságíró munkáját, akik tudósítanak és riportoznak, feltárnak és előtúrnak életbevágó dolgokat. Én azonban elemző és kommentátor vagyok, és az ilyen embernek kevesebb haszna van a napi tartalom-előállításban.Ezért indult el közel négy éve a Professzor Paprika és a Bonyolult Dolgok, ez a társadalomtudományi ismeretterjesztő műsor. Ebben az első nyilvánosság számára idegen témákról, sokszor alig ismert tehetséges kutatókkal beszélgetek a szakterületük olyan részleteiről, amelyeknek óriási jelentősége lehetne a hétköznapi döntéseinkben, a politikai, társadalmi környezetünk megértésében, ha valaha szóba tudnának kerülni.Nyáron már írtam a HVG-ben arról, miféle átalakulás zajlik világszerte a médiában és a hatalomgyakorlás szerkezetében. https://hvg.hu/velemeny/201830_a_muvelt_nep_kertjei A politikai hazudozás, csűrés-csavarás, médiamonopóliumok és megtévesztés legújabb virágkorában úgy vélem, még nagyobb jelentősége van a mély elemzésnek, a strukturált megértésnek és annak az iránymutatásnak, amit a humán tudományok nyújthatnának a nyilvánosságban dolgozók és a szélesebb közönség számára. Az elmúlt nagyjából negyven évben egyre inkább háttérbe szorult a bölcselet, mintha ugyan ez valami jelentéktelen hobbi volna. Valójában éppen ez a tudás hiányzik a mindennapjainkból ahhoz, hogy az ilyen információs, technológiai és társadalmi-erkölcsi válságokon keresztülverekedhessük magunkat: újságírók és olvasók, nézők és kommentátorok, társadalom és döntéshozók.Most pedig az a megtiszteltetés és felbecsülhetetlen szakmai szerencse ért, hogy éppen egy ilyen médiumnál dolgozhatok: novembertől az angol nyelvű online folyóirat, a Eurozine főszerkesztőjeként folytatom a munkámat. A szemfülesek emlékezhetnek rá, hogy korábban már publikáltam itt angolul. Ez a Bécsben működő lap hetvennél több európai folyóirat központja és közös felülete, ahol a különböző helyi nézőpontok egymást erősítve rajzolják fel Európa jelenlegi politikai és kulturális térképét. Hosszú szövegek! A tudományos kutatás és az újságírás határmezsgyéjén egyensúlyozó, régi-új hibrid műfaj ez a lap, amelynek éppen az a célja, hogy hidat verjen és együttműködéseket segítsen a tudományos beszéd és a napi szintű újságírás között,Sokszor gondolkozom azon, vajon szerencsés vagyok-e, vagy egy pancser. Hogy azok az erkölcsi és szakmai mércék, amikkel a munkámat mérem, nem elavultak-e? Lehetséges, hogy én vagyok az utoló harcoló egzisztencialista katona, a posztmodern háborúk már rég lezajlottak, csak nekem felejtettek el szólni róla? Talán csak illúzió az, hogy az ember kijelölheti a saját területét és kiválaszthatja legjobb tudása és képességei szerint a saját műfaját, hogy abban alkosson érdemlegeset… A hazai médiatérben minden okom megvan a kételkedésre: nem létező műfajokban utazom, onnan is sokan kinéznek, és egyre kevesebb médium képes teret nyújtani az ilyen keverékekenek, mint én. Pedig rengeteg tehetséges és érdemes újságíró és elemző dolgozik vagy lábadozik szakmán belül és kívül, sokszor társszakmákban vagy alkalmazott munkákban megbújva. Nagyon sokan hiába dolgoznak keményen és kitartóan, az iparág jelenlegi helyzete miatt nem kapják meg a nekik járó megbecsülést, munkakörülményeket. Én most kaptam egy lehetőséget tudásom és legjobb belátásom szerint dolgozni, és mindent meg fogok tenni, hogy megszolgáljam ezt a bizalmat. Nincs okom kivagyiságra, sőt: célom, hogy megőrizzem magamban a fiatal kutatók és új szempontok iránti feltétlen tiszteletet, és lehetőséget tudjak biztosítani a megszólalásukhoz.Na persze a császárvárosban sincs kolbászból a kerítés, de többféle kolbászt kapni a boltban, és mindig van köztük gyulai, csabai és debreceni. Hazai médiában nemigen fogok mostanában feltűnni, kivéve a ProfPaprikát, ahol további izgalmas interjúalanyokra számíthattok, a korábbiakat pedig visszahallgathatjátok: papprekakinga.hu/professzor-paprika
A soron következő stand-up előadás elmarad, mert készületlenül nincs pofám kiállni; novemberben láthattok minket újra Darvas Kristóffal, a továbbiakban pedig ritkábban, de jelentkezünk majd az RS9 falai között.